Huszonöt éves koromban kaptam ajándékba egy filmes fényképezőgépet. Vettem egy tekercs filmet és portrékat készítettem a barátaimról, nagyjából itt kezdődik az R6Lab Analóg Közösségi Fotólabor története. 

Először nagyon meglepett, mennyire nagy hatást váltottak ki ezek a fotók. Mostmár persze látom, a digitális képeimhez képest  jóval több sztori és érzelem volt ezekben.. Egyre több ösztönzést kaptam mindenhonnan, elkezdtem szakkönyveket, aztán újabb és újabb eszközöket vásárolni.  Közben jött a következő tekercs, meg a következő, aztán egy kicsit komolyabb kamera, meg még egy meg… aztán ez az egész nem állt le azóta sem. Rengeteg kép nem sikerült, néhány igen.

A kis panellakásom fürdőszobájában kezdtem el laborálni, akkor és ott köteleződtem el végérvényesen. Nem csak a hihetetlenül örömteli, egész éjszakás nagyításokat, hanem a fontos beszélgetéseket és elmélyült, közös hallgatásokat élhettem meg. És aztán az elmaradhatatlan “nem is tudom van-e nekem ehhez bármi közöm” körök után úgy döntöttem: oké, ez az én utam, egyszer, majd lesz egy olyan fotólaborom, ahová eljöhet mindenki, aki rajong az analógért.

Tulajdonképpen már hosszú évek óta erre készültem: úgy gyűjtöttem a laborfelszerelést, kutattam fel újabb és újabb eszközöket, hogy amikor eldöntöttem, nem várok tovább, és nekiállok a labornak, szinte minden megvolt egy Magyarországon egyedülálló méretű és felszereltségű  analóg birodalomhoz. Valahogy mindig ez volt a cél: az együtt, a közösség, az élmény. A fotózás is varázslat, de nekem az előhívás és a nagyítás a lényeg, megmutatni, amit tudok, a kísérletezés különleges papírokkal, felületekkel, de főként a közös, teljes kikapcsolódás Én ezt imádom csinálni ezért itt van minden, olyan szinten ahogy máshol nem lesz. Úgyhogy most lett ez a winwin, nekem is és nektek is van, szívesen  megmutatom, ti is megélhetitek.

Gyertek.